Mi a legnagyobb akadálya annak, hogy kiváltsuk a gáz-központi fűtést?

2011. január 23. vasárnap

Régen a házak tervezésekor figyelembe vették, hogy azt hány cserépkályhával fogják majd kifűteni. Ennek jelentősége főképpen abban állt, hogy a szomszédos helyiségek közös falába kéményeket építettek és amennyiben lehetséges volt, a cserépkályhát is a falba építve tervezték, hogy egy cserépkályha legalább két helyiséget tudjon fűteni.

Másrészről a régebbi házak elrendezése is sokkal egyszerűbb volt, gondoljunk csak a hagyományos parasztházra: belépve a konyhába jutottunk, jobbra és balra pedig egy-egy szoba volt. Ha a konyhát egy sparhelttel ki tudták fűteni (általában kifűtötték), akkor a konyha és a szoba közötti kéménybe a szobából még bekötöttek egy cserépkályhát és ezzel a két helyiségről le is volt a gond. A másik szobába pedig szintén egy cserépkályha került, esetleg egy kemence és ezzel meg volt oldva a ház fűtése. Több helyiség általában nem volt egy házban, ha esetleg mégis volt egy WC-fürdőszoba, az vagy a konyhából volt leválasztva, vagy az egyik szobából és külön nem fűtötték: nyitva volt az ajtaja és ezzel el is volt intézve.

Manapság viszont egy ház annyira tagolt, közlekedőkkel, apró, funkcionális helyiségekkel, több szobával, étkezővel, nappalival, általában nem is egy fürdőszobával, hogy egyszerűen képtelenség annyi kéményt és úgy elhelyezni, hogy cserépkályhával kifűthető legyen a ház minden zuga. Ezért cserépkályhát ma a legtöbb esetben kiegészítő fűtésként tudunk alkalmazni, a lakás gyakrabban használt helyiségeiben, hogy egy esetleges gázhiány esetén is maradjon néhány fűtött helyiségünk.